Cipőápolás

Cipővásárlás

A nyári viselet legyen természetes anyagú, könnyen szellőző papucs, szandál vagy nyitott cipő. Télre keressünk bélelt (jó légáteresztő bélés-anyaggal), a nyárinál mindenképpen vastagabb talpú cipőt, csizmát.
A lábbeli megválasztásánál vegyük figyelembe a betöltendő funkciót, alkalmat, amihez viselni kívánjuk, illetve lábunk anatómiai felépítését, esetleges rendellenességét (pl. körömbenövés, bőrkeményedés, tyúkszem kalapácsujj, bütyök és egyéb torzulások). Fájós lábra készíttessünk orvos által vény-re kiírt gyógycipőt - mely lehet egyedi és mutatós is egyben.

 

Cipőápolás

Ha sikerült kényelmes, jó minőségű - lehetőleg minél több bőr vagy természetes anyagot tartalmazó lábbelit - vásárolni, megfelelő ápolással megnövelhetjük, sőt hosszan tartóvá tehetjük élettartamát.

Törekedjünk arra, hogy naponta váltsuk, így kellő idő jut a cipőnek a száradásra, "pihenésre". Ha szükséges, sámfázhatjuk. Célszerű fából készült, lyukas sámfát alkalmazni. Legjobb a három darabból álló kaptafa jellegű, mely egyáltalán nem torzítja a cipő formáját. Kész sámfa helyett alkalmazhatunk kitömőpapírt is.

A rendszeresen karbantartott cipők, ellenállóbbak az időjárással szemben. Nem teszi tönkre, ha véletlenül esőben vagy hóban megázunk. Ezután természetesen kitömve (kisámfázva), erős hőtől távol, szobahőmérsékletlen szárítsuk meg a lábbelit. A kicsapódott sófoltot sajátos hólé-, sófolt eltávolítóval kezeljük a téli, havas, latyakos időben. Az esetleges kellemetlen szagokat a cipő belsejébe fújt frissítő cipődezodorral közömbösíthetjük.

Fedett és velúr bőrre egyaránt ajánlott magas minőségű, széles választékban kapható cipóápoló (szivacsos önfényező, tégelyes cipőkrém kiszerelésben). Miután lábbelinket egy erősebb cipők kefével megtisztítottuk az erősebb szennyeződéstől, felvihetjük a szivacs vagy színtelen cipőápolót egy, esetleg két rétegben. A cipő színével megegyező színes ápoló a cipő színének intenzitását sokáig megtartja, így a lábbeli új (ápolt) hatása sokáig megmarad.
A velúr bőr ápolása kicsit több törődést igényel. Speciális drótkefével távolítsuk el a lerakódott port, ezután velúrtisztítóval kezeljük a felsőrészt. Ez az enyhén habzó folyadék samponként tisztítja meg a bőrt. Hagyjuk teljesen megszáradni. Ezután lazítsuk fel drót vagy gumikefével a felszínt, és szükség esetén alkalmazzuk a színes velúrápolót. Ez segít megtartani, megújítani a lábbeli színét. Ha megszáradt ez a réteg is, egy picit egyengessük el a velúrkefe gumi fejével.
Még egy viszonylag gyenge minőségű cipő is tartóssá tehető, ha a fenti cseréket elvégezzük némi anyagi ráfordítással, és rendszeresen ápoljuk.

Itt is - mint az élet más területén - érvényes, hogy a megelőzés, az időben elvégzett karbantartás, ápolás segíti az élettartam és minőség fenntartását. Ezzel meghosszabbítjuk a lábbeli esztétikai értékét, óvjuk lábunk egészségét.

Aki a tűsarkú cipő viseletét kedveli, láb-, cipő-, és pénztárcakímélő lehet, ha megtanul magas sarkú cipőben járni. Lépésváltáskor a testsúlyt nem a cipő sarkára helyezzük először, mint a sportcipőben, hanem az egész talpra. Nem könnyű szépen és jól viselni a csinos magas sarkú cipőt, de valamit valamiért. Ha sokat rohanunk napközben, érdemes egy kényelmes, a laposabb sarkú lábbelit választani. Ideális a 3-5 cm sarokmagasság. Hosszútávon a láb egészsége szempontjából is kifizetődőbb.

 

Lábápolás

A láb bőrének ápolásában és a cipő kiválasztásában már gyerekkorban elkövethetünk jóvá nem tehető hibákat. Már 8-10 éves kislányoknál megfigyelhető az elkeskenyedő orrú cipők viselésének következménye: a megvastagodott nagylábujj és alapízületek. Gyerekeknek csak kényelmes, széles orrú lábbelit vegyünk, természetes anyagokból készültet, és törekedjünk arra, hogy ők is, mi is minél többet járjunk mezítláb. Anatómiai és élettani-funkcionális kedvező hatása mellett így közelebb kerülünk a földhöz, és annak anyagi természetű fizikai hatásai harmonizálják testünk hasonló természetű és felépítésű fizikai zónáját.

Ne feledkezzünk meg a lábtornáról, ami karbantartja az ízületeket és javítja a vérellátást. Nyugtató vagy frissítő fürdőt is alkalmazhatunk a fáradt, fájós lábra. A krumpli főzővizét nagyanyáink kincsként őrizték. A bálok után, agy a nehéz és megerőltető munka előtt és után a fáradt, összetört lábat a krumpli főzésekor nyert vízbe áztatták. Az eljárás ma is használható, ugyanis a langyos fürdővíz megnyugtatja, pihenteti a fáradt, elgyötört lábakat; negyedórás lábfürdő után szinte újjáéled a lábunk, nem lesz szenvedés másnap sem a csinos, új cipő.

Jó egészséget kívánunk!